Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kos (március 21.- április 19.)

2011.04.22

Kos:

 

A tavaszponttól számítva az állatöv elsõ jele. Mivel minden jel kapcsolódik egy bolygóval is, az asztrológia azt tanítja, hogy a Kos jel uralkodó bolygólya a Mars. A Nap március 21-tõl április 20-ig tartózkodik ebben a szakaszban. A minõségi keresztek közül a kardinális kereszthez tartozik. Eleme a tûz, férfiasság és aktivitás jellemzi. A kardinalitás miatt jellemzõ rá a céltudatosság, a vezetni akarás, túlzott formájában erõszakosság, rátartiság. A tûz elem által energia, tettrekészség, akarat, harciasság, másokra hatni akarás.

Márciusban a természet a téli pihanõ után erõktõl duzzad. Mindenbõl az életigenlés árad. A Nap egyre melegedõbb sugarai létrehívják az apróbb csírákból a kis növényeket, a madarak fészket raknak. A természet lüktetõ erejét érezzük a Kosban. A Kos energiái hatni akarnak, õ az élet, a minden erõt magába fogadó.

A Kos ezzel a hatalmas, duzzadó erõvel keresi azokat a lehetõségeket, ahol énségét valamilyen módon kihangsúlyozhatja. A Kos a dolgok kezdésében éli át önmaga fontosságát. Ezért másra kevésbé figyel, és minden kezdetben egy önmegméretési aktust lát. Ezért számára minden akadály egyértelmû kihívás, megméretés, tehát gondolkodás nélkül belevág. Õ csak gyõzhet. El sem tudja képzelni, hogy esetleg le is gyõzhetõ. Nem hátrál meg semmi elõl. Nem ismer kétséget önmagában, hiszen arra született, hogy bizonyítson. Egyik alapelve, hogy amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. De nem hogy holnapra nem halasztja, hanem még aznap a lehetõ legkorábban kívánja elkezdeni. Mindennek elébe megy. Képtelen várni. Nincs türelme. Ahogy a legtöbb asztrológiai könyv írja, fejjel megy a falnak. Nem mérlegel, nem elemez, gondolkodás nélkül belevág, mert nem akar semmibõl kimaradni. Mivel õ a kezdet, így számára még minden tapasztalat egy új élmény, és ezért az élet számára nem más, mint az elménygyûjtések lehetõsége. De nemcsak a tettek embere, a szellemi dolgokban is ugyanilyen hévvel és lendülettel mélyed el, viszont amilyen elánnal fog hozzá bármihez, olyan hamar képes abbahagyni. Létének egyik fõ értelme, hogy sok mindent éljen át, tapasztaljon meg, tehát sok ideje nincs, ha egyetlen erõs rohammal elvégezte a rá váró feladatot, akkor azzal tovább nem foglalkozik, mert várja az új lehetõség, az új élmény és minden, ami az újdonság varázsával hat rá.

A múlt sosem érdekli, hiszen elõtte áll a csábító jövõ. Élete örök száguldás, rohanás. Ezeknek a szavaknak: higgadság, türele, kitartás, megértés, tolerancia, értelmét nem fogja fel, hiszen nem képes várni. Egész élete olyan, mintha le akarna késni vlahonnan ezért dupla erõbedobással rohannia kellene, hogy le ne maradjon valamirõl.

A Kos nem ismer félmegoldásokat. A külvilág számára szimpatikus és ellenszenves közegbõl tevõdik össze. Az egyik oldalon a barátok, a másik oldalon az ellenségek állnak. A Kos könnyen barátkozik, és ezért gyakran a barátság is csak idõleges nála. Ez nem azt jelenti, hogy elfelejti a barátait, hanem azt, hogy bizonyos feladatok elvégzéséhaez a társul hozzácsapódott emberekkel összebarátkozik. Majd a feladat elvégzése után új feladathoz lát, s a barátok elmeradnak. Az ellenségek csak addig ellenségek, míg a Kos útjában állnak. A harcban kíméletlen, de ha valki békejobbot nyújt, azonnal képes megbocsájtani. Ha valakit barátjává fogad, azért képes tûzbe menni. Áldozatot nem a dolog joviális aspektusáért hoz, hanem azért, mert ez így természetes. Ezzel sajnos könnyen vissza lehet élni. A Kos nem mérlegel, ha megkérik valamire, azonnal teljesíteni igyekszik, bármilyen nehéz a feladat, sõt a vészély még izgalmasabbá teszi a helyzetet, hiszen itt mutathatja meg igazán, hogy kicsoda is õ. Gyakran láthatjuk olyan helyzetben, ahol haláltmegvetõ bátorsággal végzi el az életveszélyes feladatokat.

Hajlamos túlzásokba bocsátkozni. Nincs igazi érzéke a mértékekhez. Sokszor kerül olyan helyzetbe, ahol csupa szívbõl úgy viselkedik, mint, az elefánt a porcelánboltban. Nem érzi igazán a határokat. Sokkal nagyobb energiát használ el minden cselekedetéhez, mint amekkorára szükség van. De hát meg kell értenünk, hogy neki erõtöbblete van és fáradhatatlanul végzi el a feladatait. Vitalitása óriási, viszont figyelmetlensége miatt balesetveszélyeknek, sebesüléseknek, vagy olyan halálos betegségeknek van kitéve, melyeket gondatlanságból magának okozott.

A kos életfeladatához hozzátartozik, hogy a másik embert is figyelemre méltassa, de ezt beépítenie igen nehéz. Könnyen kritizál másokat, de ha õt minõsítik -és nem elismerõen- azt nem bírja elviselni. Az õt ért bírálatok, még ha építõek is, haragot váltanak ki belõle. Nem lehet tudni, hogy mikor robban. Ha jobban meggondoljuk, ez érthetõ, hiszen az egész élete arra épül, hogy elismerést váltson ki másokból.

A Kos képtelen diplomatikusan fogalmazni, élni. Gyakran a legnyersebb modorban hozza mások tudtára a nemtetszését. Ezért nem alkalmas olyan munkákra, ahol szelídséggel, megértéssel, diplomáciával kell cselekedni. Mindig magából indul ki, nem képes megérteni, ha más erõtlen, vagy ugyanazt a feladatot lassabban végzi el. Hajlamos mindent magához mérni, de nem sportszerûtlen. Amíg a verseny tart, addig teljes erõbedobással küzd, de mihelyt versenytársát baleset éri, õ is abbahagyja a versenyzést, mert a verseny csak addig verseny számára, amíg gyõzhet. Gyengékkel és erõtlenekkel õ nem versenyez, de rögtön segítséget nyújt, ha támogatását kérik.

A Kos az igazi felfedezõ, az új utakon járó, a veszélyeket keresõ Westernfilmekben láthatunk ilyesmit. A pisztolypárbalyban gyõztes westernhõs kiélvezi sikerét a városban, majd továbbáll. A hirtelen akadt barátai megkérdezik tõle. miért megy tovább, miért nem marad itt? Mire õ azt válaszolja, hogy hallotta a hírét egy másik hõsnek, egy másik városban és neki azzal találkoznia kell. Hogy mi zavarja a westernhõst ebben a felállásban ? Az hogy létezik egy másik hõs, és neki azzal meg kell mérkõznie. Senki sem kényszeríti õt erre kívülrõl, de belül igen. " Hajtja a vére"- mondhatnánk. Ez illik a Kosra is. Hajtja a vére, mindenbe beleavatkozik, abba is, amibe nem kéne, hozzászól olyasmihez, amirõl nem tud, értékel olyasmit, amihez nem ért, szentül meg van gyõzõdve arról, hogy neki mindig mindenben a legerõsebbnek, legokosabbnak, a legügyesebbnek kell lennie.

A kos aszámára legfontosabb, hogy bebizonyíthassa: vezetésre termett, s hogy mindenütt, minden helyzetben meg tudja állni a helyét. A mindennapi harcban magáért a harcért, magáért a tevékenységért csinálja az egészet. Az élet különbözõ helyzeteiben láthatjuk, hogy amit el akar érni, aért óriási harcot folytat, de amikor elérte, már nem fontos számára. Megtartani nem tudja és nem is akarja.

A kos számára az élet a legizgalmasabb játék, de ha társasjátékot játszik, abban is ugyanúgy küzd, mintha élethalálharc lenne. Összegezve azt tapasztaljuk, hogy a Kos lénye gyermekien tiszta, semmi ravaszság, semmi szerepjátszás. Elve az, hogy gyõzzön az erõsebb. Egy eszméért, barátságért, egy nagy tettért képes akár az életét is feláldozni. Ellenségeivel szemben csak addig kíméletlen, míg a harc tart, de rögtön elfogadja a békejobbot, ha a másik megadja magát.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.